"A legmélyebb az erősek szenvedése" (Agatha Christie)
 
(2019.06.13)

Mit adott nekünk a liberalizmus?

Alapvetések és cáfolataik, a liberalizmus hazugságai

A liberalizmus a vallásosság dogmáit és tekintélyelvűségét morális és tudományos téren gúnyolva létrehozott egy rendszert, amely cseppet sem demokratikus és egyértelműen dogmatikus alapokra építkezik! Ezen egyszerű ténykijelentést persze a tolerancia jegyében azonnali hörgés és kiátkozás követ a liberális vakhívők irányából, de ehhez hozzászokhattunk már! …inkább folytassuk!

A liberalizmus a politika palettáján úgy határozta meg magát születésekor, mint ami mind a jobb-, mind a baloldal politikai nehézségeire azonnali megoldást tud nyújtani. A jobboldalt engedményekkel kecsegtette, a baloldalnak a politikai szervezkedés nyílt lehetőségét kínálta. Mindkettőjüknek pedig türelmet hirdetett: hosszú tavon többet lehet nyerni (minden oldalnak) a középút választásával. A liberalizmus születésekor maga volt a megtestesült centrizmus, és magához édesgető hangja csábítóan szólt, hiszen nem csak passzív, hanem aktív stratégiát is hirdetett. A liberálisok a felvilágosodás gondolatának egy kulcsfontosságú előfeltevésébe vetették minden bizalmukat, nevezetesen hogy a racionális gondolkodás és cselekvés elvezet az üdvösséghez, azaz a haladáshoz. Abból az alapfeltevésből indultak ki, hogy az ember (amin akkoriban többnyire csak a férfiakat értették) természeténél fogva mindig racionális lény. Ezzel el is érkeztünk az első dogmához. Erre később visszatérek!

Van még egy másik dolog is, amit el kell mondanunk a liberalizmusról. Azt állítottuk, hogy a liberalizmus nem volt alapvetően államellenes, mivel valójában a racionális reformizmust helyezte előtérbe.

Le kell viszont szögezni, hogy liberalizmus cseppet sem demokratikus! Ha nem is nevezhetjük államellenesnek, az antidemokratikus struktúrához nem fér kétség: a liberalizmus mindig is arisztokratikus eszme volt; a „jobbak uralmát” hirdette. Talmi arcát csak azért fedi fel nehezebben, mint a korábbi társadalmi rendszerek vagy társadalomromboló izmusok, mert nem a veleszületett előjogokat tekinti a „jobbság” mércéjének, hanem az iskolai végzettséget. A liberális elvekhez való lojalitást (amelyeket tudatos tévedéssel a „társadalom szürkeállományának” próbál beállítani, holott a nyelvtudásból, a - sok esetben értéktelen - diplomák számából messze nem következik egyenesen a műveltség, a társadalmi érzékenység vagy a józan ész)! Mivel a zászlóra tűzött „minden ember egyenlőnek születik” dogma önhazugsága itt sokak számára nem válik nyilvánvalóvá, ezért a liberalizmus emberjogi ágának csak arra kell figyelni, hogy az „elnyomott rétegen” belül ne legyen szembetűnő az egyenlőtlenség. Ennek legegyszerűbb módszere az emberi jogok olyan irányú átformálása, hogy ne legyen igazi különbség a társadalom alsóbb rétegeinek két jelentős kasztja, az őslakosok és a bevándorlók közt. A hamis egyenlőség illúziója azután a teljes társadalmi struktúrára kivetíthető a valódi felsőbb kaszt kezében lévő média segítségével. Erre az önigazoló manipulációra jó példa Immanuel Wallerstein 1995-ben megjelent „A liberalizmus agóniája” című írásában található okfejtés:

„Az emberi jogok fogalmát úgy kell átalakítanunk, hogy az ugyanazt jelentse nekik és nekünk, hazai állampolgárnak és külföldinek. A közösségek azon joga, hogy megóvhatják kulturális örökségüket, soha nem hatalmazza fel őket arra, hogy védjék kiváltságaikat. Komoly csatározások várhatók az emigránsok jogainak területén. Véleményem szerint az előttünk álló 25-50 évben Észak-Amerika, Európa és Japán állampolgárainak nagyon nagy részét korábbi emigránsok vagy azok gyermekei teszik majd ki, és akkor mindannyiunknak azért kell majd küzdenünk, hogy biztosak lehessünk benne: ezek az emberek teljesen egyenlő mértékben hozzájuthatnak a gazdasági, szociális és politikai jogokhoz ott, ahova emigráltak.”

A gazdasági liberalizmus a szabad piac és szabad kereskedelem klasszikus ideájában ringatja magát, amit egyszersmind a gazdasági élet alapvető dogmájaként kezel. Soha, sehol nem jött létre egyik sem, hiszen az alaptézis, amelyet még Adam Smith vázolt fel valamikor a felvilágosodás idején „A nemzetek gazdagsága” című művében (ahol a „láthatatlan kéz” metafórájáva illette az önszabályzó mechanizmust). A láthatatlan kéz elve azonban csak a tökéletes verseny feltételei között érvényesül! Amennyiben a piacon létezik akár egyetlen olyan szereplő is, aki a teljes piac elég nagy hányadát ellenőrzi, azaz monopolhelyzetben van vagy többletinformációkkal rendelkezik a többiekkel szemben (tőzsdei bennfentesség), akkor el tudja téríteni a piaci árakat. Elmondhatjuk tehát, hogy a szabad kereskedelem és piac olyan téveszme, mint a kommunizmus a társadalomtudományok területén: színtisztán laboratóriumi körülmények közt működhetne, de mivel nem számol az egyén individuumával, önzésével és a közösségek belső mechanizmusaival, valós körülmények közt sohasem jöhet létre!

Ahogy a kommunizmus kísérletének idején a KGST országai kritika nélkül alkalmazták David Ricardo által kidolgozott komparatív előnyök modelljét (az eredeti, nyersváltozatot), a liberálisok ugyanígy Szentírásként tekintenek a szabad piac és kereskedelem modelljére (amely ugyanennek az elméletnek a továbbfejlesztett, letisztult változata)! Így vagy úgy mindkettő csak a gazdaság profitjával törődik, az azt létrehozó emberi erőforrással és egyéb termelési eszközökkel (föld, stb.) nem!

A kommunizmus kísérletének árát a volt Szovjetúnióban milliók fizették meg az életükkel, a végén pedig csúfosan megbukott! Ugyanez a sors vár a liberalizmus gazdasági álmára is: a rendszer haszonélvezői természetesen mindent megtesznek, hogy elfogadjuk az elv életképességét, kizárólagos üdvözítő erejét, de már ezer sebből vérzik a rendszer. Természetesen megkérdőjelezni még mindig nem szabad, hacsak nem vállaljuk a kirekesztésünket, kigúnyolásunkat. A globalizmust például mind a mai napig kötelező úgy aposztrofálni, mint valamiféle egyetemesen hasznos és önszabályozó rendszert! Aki ezzel szembe mer helyezkedni, azt a gazdasági lobbik és a lojalitásukkal saját hasznukat felvásárolni próbáló kisemberek azonnal megpróbálják elfojtani, nevetségessé tenni!

Az írásomat úgy kezdtem, hogy a liberalizmus gyakorlatilag a kereszténység dogmarendszerének ellenpontjaként determinálta magát! Ezt a folyamatot csak tovább árnyalta, erősítette a II. Világháború utáni időszak, amikor kiegészítették ezt az öndefiníciót azzal, hogy ők a fasizmus, a nemzetiszocializmus kötelezően választható ellensúlyai a nagy össztársadalmi mérlegen. A merev, szabályelvűségen túlmutatnak a nyitottságukkal, toleranciára való hajlamukkal (sic!)!

Ennek tükrében vizsgáljuk meg tehát a liberális dogmákat, önellentmondásokat!

„Minden ember egyenlőnek (egyformának) születik!” - emberjogi liberalizmus

Ezt a téves alaptézist pusztán tapasztalati tényekkel is cáfolhatjuk! Van, aki szépnek születik van, aki csúnyának! Van, aki eszesnek, van, aki ostobának! Ezek az előnyök-hátrányok a születés pillanata után csak nőnek: aki gazdag családban született, az sokkal könnyebben, kisebb erőfeszítések árán „viheti valamire”, mint aki csórónak született. …és ezek még csak azok a makacs tények, amelyek a rasszizmus vádjai nélkül hangoztathatók, ám ha lerázzuk magunkról minden liberális aduászát - mégpedig, hogy ha faji alapon merünk általánosítani, akkor rasszisták vagyunk akár igazat mondtunk, akár nem -, kijelenthetjük, hogy egyes afrikai és közel-keleti népcsoportok a belterjesség okozta idiotizmusnak köszönhetően bizony jóval szerényebb mentális képességekkel indulnak el a „versenyben”, mint mi, felvilágosultabb fehérek. Persze itt is, ott is vannak kivételek, de a statisztikai átlagok magukért beszélnek!

„Minden embernek veleszületett joga van az élethez, a szabad véleménynyilvánításhoz, a lakhely megválasztásához és a tanuláshoz!” - emberjogi liberalizmus

Óriási tévedés! A jogok sehol sem csak úgy „lesznek”! A jogot minden időben és mindenhol ki kell és ki kellett harcolni! Veleszületett jog nem létezik! Hazudhatjuk ezt persze önmagunknak és másoknak, de a jog épp olyan, mint a törvény: annyi igaz belőle, amennyit betartanak, betartatnak! Háborús övezetekben az emberélet egy fityinget sem ér, hiába próbáljuk morális érvekkel alátámasztani az elméletünket! A véleménynyilvánítás szabadságának egyetemességét épp a liberális véleményterror hazudtolja meg: szószólóik, lakájmédiájuk, sőt olykor törvényeik is egyszerűen megpróbálják belefojtani a szót bárkibe, aki nem ugyanazon elvek szerint gondolkodik, mint ők! A lakhely megválasztásának korlátlan szabadsága felülírja a jelenleg még - és minden valószínűség szerint még jó pár emberöltőn át - működő nemzetállamok logikáját, jogrendjét, a tanuláshoz való korlátlan jog pedig egyszerűen nem vesz tudomást a valós geopolitikai és gazdasági lehetőségekről!

A dogma hívői elhivatottan próbálják gyógyszerekkel, orvosi készségekkel „megmenteni” például a harmadik világbéli lakosságot a járványoktól, éhezéstől, miközben olyan túlnépesedési lavinát indítanak el, aminek a következményei beláthatatlanok. Az emberiség ökolábnyomáról papoló álszent humanisták a jótékonykodásukkal és azzal, hogy tudományos eszközökkel beavatkoznak ezen népek létszámának önszabályzó rendszerébe, abba az irányba tolják bolygónkat, hogy fajunk nem lábnyomot, hanem lassan dózernyomot hagy maga után!

„A vega, vegán táplálkozás megoldhatja az éhínséget az egész világon, ráadásul lassítja a globális felmelegedést is! (marha fing elmélet)”

Szó nincs erről! A megoldás nem az, hogy gyarapodunk, sokasodunk és majd monokultúrás növénytermesztéssel megoldjuk az éhínséget! A bolygónk egyszerűen nem képes ellátni ezt az új sáska fajt, az emberiséget! Ha próbálunk beavatkozni az önszabályzó rendszerekbe, minden esetben még nagyobb károkat okozunk (lásd a "biológiai növényvédelem" őrülete alatt betelepített harlekinkaticák esetét). A vega - és főleg vegán - étrend alkalmatlan a hidegebb klímán élők létfenntartásához táplálékkiegészítők, plusz vitaminok bevitele nélkül! Ezen táplálékkiegészítők és adalékok előállításához a gasztrovegyészet boszorkánykonyháiban állítják elő az alapanyagokat, amelyek gyártása sok esetben egyértelműen károsabb, mint a kombinált hús-növény alapú élelmiszerek előállítása. Az ökohisztizők másik érve, hogy az állatoknak is joguk van az élethez egész egyszerűen realitástagadás (lásd feljebb)! Arról nem beszélve, hogy egy esetleges elméleti „vegaforradalom” gyakorlatilag káoszhoz vezetne! A gazdasági, élelmiszeripari zűrzavart nem említve például mi történne a sok milliónyi jelenleg élő haszonállattal? Egyfajta bárgyú hippiromantikával szélnek eresztve vajon mennyi idő után kezdenék el vérbe fojtani őket a szelíd növényevő emberek, miután azok elfogyasztanák a terményeiket? Nincs kedvem találgatni, de elég hamar! Véleményem szerint a gyors és szakszerű kivégzés, aminek a végén a még enyhén véres steak a tányéromra kerül sokkal humánusabb, mint a kövekkel és botokkal agyonverés!

„A vallás idejétmúlt, a teremtéselmélet dogmatikus és nevetséges tan!”

Nos, kedves liberális barátaim számára van egy nagyon-nagyon rossz hírem! A vallás önmagában egyfajta rendezőelvben vetett hit, így a klasszikus vallások gyakorlatilag semmivel sem állítanak nagyobb butaságot, mint a „modern” liberalizmus, a különbség csak annyi, hogy míg az előbbi egy transzcendentális lény beavatkozását hiszi, addig a liberalizmus egy soha, sehol tetten nem ért „önszabályzó mechanizmust”! Mindkettő olyan, hogy vagy hisszük a létezését vagy nem!

A teremtéselmélettel szemben rögvest két tudományos elméletet is fel szokás sorakoztatni: a Darwini evolúciós elméletet és a Nagy Bumm elméletét! Ezt tanuljuk az iskolákban a II. Világháború befejezte óta, ezt plántálják belénk a liberális fennhatóságú iskolák, mint egyedüli igazságot, ami réges-rég bizonyítva van! …csakhogy, ez nem igaz! Sem a Darwin-féle evolúciós elméletet, sem a Nagy Bummot nem sikerült soha, senkinek bebizonyítania!

A darwini elmélet valóban működik fajon belül: a környezeti hatásokhoz jobban alkalmazkodó egyedek tudják átörökíteni a génjeiket, így a hasznos tulajdonságokkal bíró egyedek egyedszámának aránya valóban magasabb lesz, mint az adott környezethez sikertelenebbül alkalmazkodó egyedeké! Csakhogy ez nem fejlődés, ez valóban csupán kiválasztódás (egyébként Darwin sem állított többet)! Ezzel soha nem fog létrejönni új faj, maximum a fajon belüli differenciálódás szintje lesz magasabb. Az úgynevezett "evolúció" példáiban általában korábbi fajok egyedeit láthatjuk, amelyeket idősíkok megjelölésével szépen átvezetnek mai fajokba, kijelentve, hogy X faj őse Y faj volt! …csakhogy ez dőreség! Az ilyen ábrákon fel kellene tudni tüntetni az összes közbülső, átmeneti fajt: viszont ezek kivétel nélkül mindig hiányoznak! Arról nem beszélve, hogy az archeológusok fantáziája bizony sokszor épp oly gazdag, mint a regényíróké: apró csonttöredékekből, jellegtelen koponyadarabokból hipp-hopp kiegészül egy új faj, mintha arra semmi esély nem lenne, hogy a megtalált csont egy korábban már betagozott fajból származó méretben eltérő vagy deformált egyedé volt. A hiányzó sok-sok láncszemet felhánytorgatva mindig megérkezik a válasz: azokat az átmeneti fajokat még nem sikerült megtalálni, de ennek oka a fosszíliák alacsony száma. No, igen! De ha csak ennyi lenne a magyarázat, akkor ugyanazon faj egyedeiből nem találnának a régészek sokat, a hiányzó láncszem-fajokból pedig semmit! A találatok statisztikai szórása egyenletes lenne! Sőt! A jelenkori élővilágnak - amely mögött a liberális tudomány álláspontja szerint több millió, milliárd éves fejlődés áll - nem jól elkülöníthető fajokból, hanem a statisztikai szórásnak megfelelő átmeneti fajok széles spektrumából kellene állni! De nem így van. Vannak zsiráfok, vannak okapik, vannak antilopfajok, de nincsenek olyan fajok, amelyek mondjuk, egy tízes skálát lefednének a kicsit okapitól és nagyon zsiráftól a kicsit zsiráfig és egyben nagyon okapiig. A példákat sorolhatnánk a végtelenségig!

Az evolúció alátámasztásának másik pilléreként a nagy kihalási hullámok után megjelenő nagyobb számú új fajok fosszíliáinak felbukkanását szokták felemlíteni, holott ez is simán megmagyarázható a kezdeti (értsd. teremtett) teljes fajgazdagság elméletével is! A meteorbecsapódások nem csak az egyedek számát, hanem teljes fajokat is megtizedelt. A korábban jellemzően nagy számban létező fajok kihalása után keletkező űrt egész egyszerűen kitöltötték a korábban is létező, ám elenyésző egyedszámú fajok: az őshüllők kipusztulása után az emlősök tudtak elszaporodni. Alkalmazkodóképességük révén először az apróbb termetű, majd később a nagyobb fajok is jobban elterjedtek, így a fosszília-gyakoriság ezzel párhuzamosan változott. Korábban a hatalmas növényevők egyszerűen felzabálták a már akkor létező zárvatermőket, ezzel magyarázható, hogy a nyitvatermők maradványai jellemzők a korábbi földtörténeti korokra. A monstrumok kihalása után a jóval kisebb testű és étvágyú emlősök már nem tudták letarolni ezen növényfajokat a korábbihoz hasonló alapossággal, így azok elterjedhettek a nyitvatermők rovására!

A Nagy Bumm elmélete még kacifántosabb! Hiszen az nevetséges, hogy a végtelen világ a semmiből lett teremtve, az viszont nem, hogy két végtelen gyors elemi részecske véletlen ütközéséből alakult ki a Mindenség! A két elemi részecske forrása persze nincs megmagyarázva, egyszer csak úgy lettek! Az elmélet alapja, hogy úgy 13.8 milliárd éve egy végtelenül sűrű és végtelenül kicsi és pokolian forró (???) pontból indult ki a robbanás, majd a kitágulás közben folyamatosan hűlve először a fizika négy alapvető kölcsönhatása, majd jóval hosszabb idő múlva a csillagok, galaxisok és egyéb kozmikus testek alkatrészei fagytak ki belőle. Nem írom le az elméleti folyamatot, hiszen a fizikusok nagy része sem tud megegyezni azok időbeliségéről, sokszor egymásutániságáról sem. A lényeg: ha egy elmekísérlettel elindulunk az időben, a Világegyetem történetében visszafele, eljuthatunk az Ősrobbanásig. Közeledve azonban a Nagy Bumm pillanatához azt kell észrevennünk, hogy a fizika ma ismert törvényei lassan, de biztosan érvényüket vesztik és a számunkra ismert idő és tér fogalmai az ősrobbanást követő ezredmásodpercekben alakult ki. Vagyis magának a robbanásnak a létrejöttével nincs értelme foglalkozni, higgyük el, hogy így volt. Hmm, …csak nem a hitre támaszkodik a tudomány, amikor talajt veszt?

„Az ember természeténél fogva mindig racionális lény”

Ennek cáfolatához elég körülnéznünk egy városi forgatagban vagy elolvasni egy megtörtént eseten alapuló szerelmes regényt! A cáfolattal nem húznám az időt!

„A szabad piac és szabad kereskedelem önszabályzása létrehozza az optimális ár-értékarányokat”

Ennek cáfolata feljebb olvasható!

„A fenntartható fejlődés a cél!”

A fenntartható fejlődés egy olyan illúzió, amelyet a részvénytársaságok találtak ki a befektetők meggyőzésére és azt sugallja, hogy az osztalék örökké nőni fog! De ez jellegéből adódóan nem elképzelhető: legyen szó gyártásról, értékesítésről, logisztikáról, tudományos kutatásról, bármiről! A Föld egy zárt rendszer: bolygóméretű, sokmilliárd összetevős a lakosság számát tekintve, de mindenképpen zárt! A határokat nem lehet a végtelenségig feszíteni. A liberális álomadók azt sugallják, hogy a nagy arányú technikai fejlesztés lehetővé teszi a gazdaság végtelen és folyamatos növekedését, holott ha valaki picit beleássa magát a témába kiderül, hogy az első Nagy Olajválságot követően a világ gazdasága soha nem tudott eljutni az azt megelőző szintre.

Bármit kezdünk is el gyártani, a vásárlóképes felvevőpiac végessége gátat szab az eladásoknak! Persze vegytiszta - és megint csak laboratóriuminak tekinthető - gazdasági környezetben, számolva a tervezett elavulással és a lakosság növekedésével kiügyeskedhető olyan példa, ami azt hazudja, hogy újabb és újabb termékfejlesztéssel feloldható az ellentmondás, de az ilyen - csak papíron létező - idea nem számol az vásárlókat érő sok egyéb impulzussal, illetve az egyes vevők egyéniségével, céljaival. A vásárló nem egy pénzköltő-gép, befolyásolja a divat, a hangulat, idővel megunhat márkákat, stb. A gazdasági fejlődés fenntarthatósága a korábbi példával élve épp úgy nem számol az egyén individuumával, mint ahogy a kommunizmus modellje.

A tudomány fejlődése egyes területeken szédítő és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a tudományunk "úgy általában" ezt a tempót követi. De ez sem igaz! Vannak ágazatok, ahol a híradástechnika, számítástechnika mai fejlődéséhez hasonló robbanás volt tapasztalható valamikor a múltban, ám ez lecsengett, a fejlődés üteme lelassult vagy le is állt!

Ennek cáfolata feljebb olvasható!

„A liberalizmus mindig a haladó szelleműek izmusa!”

Én nem nevezném haladó szelleműnek azokat, akik különösebb szkepticizmus nélkül minden divatos, tudományosnak hangzó őrületet azonnal sajátjuknak tekintenek! Én ezt inkább elemi ostobaságnak vagy naivitásnak nevezném! Legyen szó a korábban említett „biológiai növényvédelemről”, a „klímaharcról”, a vega étkezésről vagy az elektromos autókról! A liberálisok minden jól hangzó tudományos színezetű maszlagot képesek kontroll nélkül elfogyasztani anélkül, hogy akár csak egy kicsit is megkapargatnák a divat színes mázát az áltudományos téziseken! Teljes mellszélességgel gúnyolják mindazokat, akik nem hajlandók lemondani a jól bevált növényvédelemről, a húsfogyasztásról vagy a benzinüzemű autókról. Holott a biológiai növényvédelem mindenütt befuccsolt, a kiegyenlített növény- és húsfogyasztás figyelembe véve mindenevő táplálkozásunkat a legoptimálisabb és az elektromos autók energiáját erőművek termelik, felhalmozódó hatalmas akkumulátoraik pedig a jövő emberiség ökolábnyomát növelik!

A „haladó szelleműek” mindent elvetnek, ami megkérdőjelezi csodavárásuk realitását és vitapartnereiket lefitymálva ismételgetik vágyvezérelt feltevéseiket!

„A párbeszéd és a tolerancia képes elsimítani a véleménykülönbségeket!”

Igen, ha egyetértünk egy liberálissal! Amint eltérő véleményünknek adunk hangot, a liberálisok üvöltve próbálják belénkfojtani a szót, az eltérő véleményünket, értékrendünket nem tolerálják, sőt az elvakultabbak a puszta fizikai létezésünket vagy ellenérzésük tárgyát is megszüntetnék (lásd. a feministák, az ökoterroristák média által felbátorított csürhéje, akik úgy gondolják, a törvények felett állnak elveikkel, s mint ilyen joguk van rombolni, akadályoztatni, pusztítani). Az ilyen emberek semmivel sem jobbak, fejlettebbek vagy racionálisabbak, okosabbak, mint az inkvizíció elvakult hívei, akik ködös dogmáikra hivatkozva küldtek máglyahalálra bárkit, aki mást vallott, mint ők maguk!

Tartalomjegyzék
E-mail
Elérhetőségeim
Linkek
Főoldal